Vízügyi szervezetek és tevékenységük a Nyugat-Dunántúlon

A Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal működési területe megszervezésekor Sopron, Vas és Zala megyék területét foglalta magába. E terület az I. világháború befejezéséig, pontosabban a trianoni békeszerződés megkötéséig 13464 km2 volt. A trianoni békeszerződéssel Sopron és Vas megyéből elvették a megyék nyugati részét, és azokat Burgenland néven Ausztriához csatolták. A Vas és Zala megyék délnyugati részén fekvő Mura-közt pedig Jugoszlávia kapta meg. Ezzel a hivatal területe 10097 km2-re csökkent. A II. világháború után átmenetileg visszacsatolták a Mura-közt, de utána ismét Jugoszláviához került.

A hivatal épülete a mai Fő tér és Kőszegi u. sarkán álló épület volt, melyet az amerikai bombázók 1945. március 4-én telibe találtak. Az épület és a benne tárolt iratok megsemmisültek.

A hivatal működési területén 1940-ig 16 ezer ha lecsapolást, 2100 ha alagcsövezést végeztek el, és 334 ha területet rendeztek be öntözésre.

A II. világháború után az 1940-es évek végéig romeltakarítás, újjáépítés folyt. 1946 elején 15 fő, a "B" listázás után 10 fő volt a hivatal létszáma. A háborút követő átszervezések során a Kultúrmérnöki Hivatalokat Vízgazdálkodási Körzetekké szervezték át, majd Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalok lettek. Az 1949-ben megalakított Országos Vízügyi Hivatal Szombathelyi Vízgazdálkodási Körzeténél 34 fő, 1950-53-ig a Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalnál 50-60 fő dolgozott. A munkáslétszám 400-1200 fő között változott. A KBH évente 3-10 millió forintot fordíthatott javarészt patakszabályozási, öntözési, rét-legelő lecsapolási munkákra. A 40-50-es évek fordulóját a társulatok megszüntetése, egy-két évenkénti átszervezések jellemezték.