Vízügy története

 

Árvízvédelem

1953-ban Igazgatóságunk területén első rendű országos védvonal nem volt. A keretterv rögzítette, hogy a települések védelmére a 100 évenként előforduló árvízre töltéseket kell kiépíteni. A feladatmegosztást úgy rögzítette, hogy a folyók mentén levő városok védelmére országos védvonal építése szükséges, és annak költségét az állam a vízügyi igazgatóság költségvetésében biztosítja, fenntartója és kezelője is a vízügyi igazgatóság lesz. A folyók völgyében és a vízfolyások árterületén lévő községekben a tanácsoknak kell gondoskodni arról, hogy olyan medrek vagy védművek épüljenek, amelyek a 100 éves gyakorisággal előforduló árvizeket károkozás nélkül le tudják vezetni, vagy ki tudják védeni. Sajnos 1965-ig egyetlen méter töltés sem épült területünkön, így a szakemberek számára nem volt meglepetés az 1965-ös nyugat-dunántúli árvizek károkozása. A töltésépítések elmaradását az ország gazdasági helyzete magyarázta. A rendelkezésre álló kereteket elsősorban a Duna- és Tisza-menti töltések fejlesztésére fordították, hiszen azok nagyobb nemzeti értékeket védtek. Azóta a területünkön kiépültek az országos védvonalak: a Mura mellett, a Zala alsó szakaszán (a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszerrel összhangban), a Rába mellett Sárvár, Körmend és Szentgotthárd városok védelmére. A Répce-völgyi települések ármentesítésére elkészült a góri árvízcsúcs-csökkentő tározó, amely biztosítja, hogy a Répcébe csak annyi víz jusson, amennyi a mederben biztonságosan levezethető. Nagyon sok település védelmére kiépültek a tanácsi (később önkormányzati kezelésű) körtöltések. Vas megyében nem épült meg a Gyöngyös mentén a lukácsházi árvízi tározó, így Szombathely valamint a Szombathely és Kőszeg közötti települések árvízvédelmi biztonsága nem megfelelő. Továbbá a Rába-völgyében 4 település árvizek elleni védelme sem megoldott. Zala megyében folyamatban van a Kerka és Kebele patak menti árvízi tározók megvalósítása, illetve annak előkészítése.

Vízrendezés

Az igazgatóság területén 5 vízitársulat látja el a társulati feladatokat, amelyek az 1960-as években szerveződtek, és az 1980-as évekre alakultak ki a jelenlegi működési területtel. A területen az országos átlagnál több a csapadék, és nagyobb a vízfolyássűrűség. A VIZIG 1027 km, a társulatok 2716 km, az önkormányzatok 250 km vízfolyást és csatornát kezelnek. A vízfolyásokkal szemben az általános elvárás az, hogy az elöntési gyakoriság 10 évnél ne legyen kisebb. Ennek az elvárásnak a vízfolyások mintegy 2/3-a felel meg. Az 1950. évi 5 % körüli értékhez viszonyítva ez óriási fejlődés.

Az 1960-as években - az akkori társadalmi igényeknek megfelelően - az országban elsőként Igazgatóságunk területén indult meg a komplex talajjavítási, vagy más néven a meliorációs munka. A program vízgazdálkodási részének döntő hányadát Igazgatóságunk szakemberei készítették. A kiviteli munkák célgépének üzembe helyezését is az Igazgatóság végezte el, kiképezte a kezelő embereket, és utána a kész technológiát átadta a társulatoknak. Megemlítendő, hogy a XIX. században területünkön végeztek először alagcsövezést, és a II. világháború után is itt indultak meg először az alagcsövezési munkák a meliorációs munkák keretében. Az utóbbi években, a mezőgazdaság átalakulása, a fenntartási hiányosságok következtében a meliorált területeket sok helyen felszabdalták, nem működnek.

Napjainkban a társadalmi, gazdasági és természetvédelmi igények változása miatt környezetbarát vízrendezés és tározás került előtérbe. Az elmúlt öt évben megvalósult az Alsószenterzsébeti és a Kebele tározó, folyamatban van a Lukácsházi tározó építése, valamint revitalizációs munkák folytak a Láhn-patakon, Kercán és a Csörnöc-Herpenyőn.

A vízfolyások rendezésénél az országos vízgazdálkodási célokon felül a területen élő érdekeltek szempontjait nem lehet elhanyagolni. Az EU Vízkeret irányelvben is nagy hangsúlyt kap a vízfolyások élővíz jellegének növelése. Ezt természetbarát anyagok alkalmazásával és a beavatkozások mértékének csökkentésével érjük el.

Víziközművek

Területünkön az első vízmű Szombathelyen létesült 1898-ban, de még az 1940-es években is csak Szombathelyen, Kőszegen és Nagykanizsán volt vízmű. A hatvanas évektől kezdődően - főleg vízmű társulati keretek között - az érdekeltek hozzájárulásával indult meg az egészséges ivóvizet biztosító vízművek építése.

A vízművek kiépítését elősegítették azok a tanulmánytervek, amelyeket a területi vízügyi szervek mérnökei készítettek az Igazgatóság szakágazatának irányításával. A tanulmánytervek a több megoldási lehetőség közül tettek javaslatot a leggazdaságosabb megoldásra.

A települések egészséges ivóvízzel történő ellátása a Kormányprogramnak megfelelően 1994-re befejeződött működési területünkön, így a vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya megfelelőnek tekinthető. Működési területünkön mind a 498 településen üzemel közüzemi vízmű. Az ellátottság Zala megyében közel 99 %-os, Vas megyében mintegy 98 %-os.

A fejlesztések mennyiségi szakasza befejeződött. Napjainkban a hangsúly a külterületi lakóingatlanok vízellátására, néhány településen a szolgáltatott víz minőségének a javítására és mindemellett az üzemelő vízkezelő és vízellátó rendszerek rekonstrukciójára, fejlesztésére helyeződik.

Jelenleg 22 üzemeltető szervezet működik területünkön. A kisebb üzemeltetőknél a személyi feltételek jók, de a tárgyi eszközöket sokszor más gazdasági szervezetekkel kötött szerződések alapján igyekeznek pótolni.

Területünkön, a nyugati határ közelsége miatt élénk iparfejlesztési tevékenység folyik, elsősorban a közművesített ipari parkokban, így az ipari vízgazdálkodás területén is vannak feladataink.A mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodási helyzetének szakágazati követése terén, az átalakulási folyamatok, a privatizáció elhúzódása nehezítő körülményként jelentkezik. A vízilétesítmények több esetben használaton kívül vannak, további sorsuk a leendő tulajdonostól függ.

A vízellátás teljeskörű megoldottságához viszonyítva a csatornázás és a szennyvíztisztítás kiépítettségében működési területünkön is jelentős az elmaradás. Működési területünkön a lakások 55 %-a részesül közműves szennyvízelvezetésben és tisztításban, ez 60 db szennyvíztisztítót és 161 csatornázott települést jelent.

Zala megyében és Vas megyében a rákötési mutató egyaránt 58 %-os. Ha a csatornázott területen élők valamennyien rákötnének a csatornahálózatra, akkor ez a mutató 69 %-ra emelkedne.

Fontos, hogy a lakosság minél teljesebb körben igénybe vegye a közműves szennyvízelvezetést. A csatornahálózatokat és a szennyvíztisztítókat állami támogatás és kedvező hitelek nélkül az érdekeltek nem tudják megépíttetni a közeljövőben sem. A címzett és céltámogatások segítségével területünkön is tovább folynak a szennyvízelvezetési beruházások, megkezdődött a közműolló záródása.

A jövőben a csatornázottsági mutató lassú emelkedésére számíthatunk, mivel területünkön a jelenleg csatornázatlan 337 település lélekszáma 2000 fő alatti, ebből 210 településen 500 főnél kevesebben élnek.

Az úgynevezett másodlagos közműolló - a csatornán elvezetett és tisztított szennyvíz közötti különbség - területünkön nem jelentkezik.Tisztítatlan szennyvíz sehol sem kerül befogadóhoz! Jelentős feladat az elkészült szennyvízelvezető és tisztító művek kihasználatlan kapacitásának kitöltése. Szorgalmaznunk kell a lakosság csatornarákötését, hogy a nagy állami tehervállalással megvalósult művek hasznosuljanak is. Az Igazgatóság működési területének jelentős része - mintegy egyharmada - a Balaton vízgyűjtő területén helyezkedik el. A Balaton vízminőségének védelmét mint hosszú távú fejlesztési feladatot mindig szem előtt kell tartanunk. A vízgyűjtőn 174 település található, valamennyi településen üzemel közüzemi vízmű. A csatornázott települések száma 65, a csatornabekötéssel ellátott lakások arány 56 %. A BVFP végrehajtása során 2010-ig a partközeli településeken és a vízgyűjtő városaiban el kell érni a 95 %-os, az 1000 fő feletti településeken pedig a 60 %-os csatornázottságot.

A szennyvíztisztításhoz kapcsolódóan, a szennyvíziszap elhelyezésének terén az utóbbi években kezdődött el a lemaradások felszámolása. A megnyugtató és rendezett elhelyezés nem mindenütt megoldott. A hasznosítási, illetve elhelyezési módok közül elsődlegesen a mezőgazdasági felhasználás (úgy sűrített, mint víztelenített állapotban) jön szóba, de előfordul lerakóhelyen történő elhelyezés, komposztálás is. A nyugat-dunántúli terület aprófalvas településszerkezete és az ebből fakadó szennyvíztelepi nagyságrendek, a térségi és regionális megoldásokat kínálják.

Vízrajz

Magyarországon Péch József vezetésével 1886-ban megindult - a világon az elsők között - a Vízrajzi Szolgálat. Tehát több mint száz éve, hogy folyóinkra vízmércéket telepítettek, azokat észlelik, adataikat feldolgozzák. Ezt a munkát az 50-es évektől a VITIKI végezte. A 60-as évek közepétől kezdődően - az egyre növekvő helyi igények kielégítésére - az igazgatóságok is megszervezték az észleléseket, méréseket. A 70-es évek közepén elindult és a 80-as években befejeződött a decentralizálás, melynek során a VITUKI minden vízrajzi észlelési, mérési feladatot átadott az igazgatóságoknak. A VITUKI ez időtől a Vízjelző Szolgálatot, a Központi Adattárt és a Műszerszolgálatot üzemelteti.

Igazgatóságunk területén 68 db csapadékmérő állomás működik. 4 db meteorológiai műszerkertben és 7 db hómérő állomáson mérjük a hidrometeorológiai elemeket. 134 állomáson mérünk vízállást, évente 500-700 vízhozammérést is végzünk. A talajvizeket 177 db, a mélységi vizeket 65 db kút rendszeres megfigyelésével mérjük. Az árvizeket előidéző csapadékértékeket 45 db riasztóállomás jelenti, amelyeknek egy része külföldi területen van. Szentgotthárd-Farkasfán működik az Országos Meteorológiai Szolgálat egyik csapadékmérő radarállomása, amely közel 250 km sugarú körben folyamatosan méri a csapadékintenzitást. Ezen állomás adatait is megkapjuk, de az interneten hozzájutunk a szlovák szolgálat Pozsonyban működő radarállomásának adataihoz is. Igazgatóságunkon 2 távmérő állomás is működik, amelyek 21 db csapadékmérő, 64 db vízmérce és 5 db ultrahangos vízhozammérő állomás adatait is mérik. A távmérés nagyban meggyorsítja az árvízi adatgyűjtést és előrejelzést. A külföldi észlelések és mérések adataira azért van nagy szükség, mert a folyók és a nagyobb vízfolyások külföldről jönnek. A vízgyűjtő terület nagy része is az Igazgatóság működési területén kívül, külföldön van, így az árvizek nagyságát a külföldi vízgyűjtő területre leesett csapadék határozza meg. Ezért is igen fontos a nemzetközi együttműködés, ami az osztrák, szlovén és horvát vízügyi szervekkel intenzíven folyik.

Nemzetközi kapcsolatok

A II. világháború után az első államközi szerződés, melyet Magyarország 1956-ban megkötött, az a Magyar-Osztrák Vízügyi Egyezmény. Azóta is a szomszédos országokkal megkötött egyezmények szerint dolgoznak a határmenti területi vízügyi szervek.

A Magyar-Osztrák Vízügyi Egyezmény rögzíti, hogy a határt képező és a határt keresztező vízfolyások 6-6 km-es szakaszán csak közös tervek alapján dolgozhatnak a területi vízügyi szervek. Így dolgozott a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság is Ausztria, Horvátország és Szlovénia területi vízügyi szerveivel. Az elmúlt közel 50 év alatt területünkön is sok munkát végeztünk teljes szakmai egyetértéssel. Ezek közül néhányat megemlítünk: Horvátországgal közös terv alapján épült ki a Mura árvízvédelmi töltése azonos biztonságot nyújtva mindkét oldalon. Szlovéniával a Lendva, Kerka és Kebele határmenti szakaszának rendezése készült el. A következő évek közös tervei között szerepel egy árvízcsúcs-csökkentő tározó kiépítése, az EU anyagi támogatásával. Ausztriával közösen Szentgotthárd árvízvédelmi rendszerét építettük ki, amely magába foglalja a Rába és Lapincs folyók határszakaszának rendezését is. Közös munkaként hajtottuk végre a Gyöngyös, a Répce, valamint a Pinka határmenti szakaszának kiépítését. A Pinka szabályozásának egyes munkálatai mindkét ország területén jelenleg is folyamatban vannak.

 

A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetői kezdetektől napjainkig

 

Igazgatók

 Kogoly Ottó  1953-1956
 Dologh Ervin  1956-1974
 Gaál Ferenc  1974-1989
 Major József  1989-1991
 Bognár Árpád  1991-1996
 Abért László  1996
 Nádor István  1996-2012
 Gaál Róbert  2012-

 

Műszaki igazgatóhelyettesek

 Éry István  1953-1967
 Gaál Ferenc  1967-1974
 Major József  1974-1991
 Nádor István  1991-1994
 Abért László  1994-2009
 Gaál Róbert  2009-2012
 Szimandel Dezső  2012-2016
 Busa Tamás  2016-

 

Gazdasági igazgatóhelyettesek

 Ederics Gyula  1953-1971
 Dr. Nagy Ferenc  1971-1987
 Dr. Bokor József  1987-1991
 Kuttor György  1991-1994
 Horváth Tibor  1994-1997
 Dr. Bokor József  1997-2005
 Dr. Csejtei István  2005-