In Memoriam Harkay Máté


HARKAY MÁTÉ

(1944 Komárom – 2018 Szombathely)

 

 


 
Elment Harkay Máté okleveles MÉRNÖK. MÉRNÖK, így csupa nagybetűvel. Szinte mindenki ismerte, sőt elismerte a vízügyi ágazatban. Nagyszerű mérnök volt nagy elméleti tudással, kiváló gyakorlati érzékkel, önálló véleménnyel.


Nem hiszem, hogy lehetett volna más belőle, mint mérnök. Már a pannonhalmi bencéseknél 1962-ben végzők tablójának közepén is egy logarléccel a kezében áll. De milyen nehéz volt neki eljutni a mérnökségig! Na, nem képességek és tudás hiányában nem vették fel elsőre a Műegyetemre, hanem „osztályidegen” származása miatt. Máté ereiben a Monarchia sok népének (dalmát, magyar, német/osztrák) vére csorgadozott, ráadásul édesapja vezérkari tiszt volt az „ántivilágban”. Így aztán egy évig felmérő segéderőként dolgozott, de már akkor is a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon. Sármelléken, Zalaváron és Alsópáhokon mérte a berket, akkor még politikai divat volt azok lecsapolása.
Egyetemi tanulmányait 1963-ban kezdhette meg, s onnan már egyenes volt az útja. 1968-ban okleveles építőmérnöki diplomát kapott a Műegyetemen, s még abban az évben elkezdte nyugdíjáig tartó, immár mérnöki pályafutását a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságon. A Rumi építésvezetőségen eltöltött kivitelezői gyakorlat után a Tervezési, majd a Vízrendezési Osztályon dolgozott.
Mindig remek meglátásai, kiváló gondolatai, sokszor újszerű elképzelései voltak. Igaz önállóságával főnökei figyelmét ébren tartotta, ám sok-sok nagyszerű megoldással segítette is őket. Nagy műveltségű ember volt, akivel szakmai és civil dolgokról egyaránt élmény volt beszélgetni, vitázni.

Sok nyugat-dunántúli vízfolyás (Lapincs, Gyöngyös, Répce, Pinka) viseli keze nyomát, s ő volt az egyik úttörője az un.  „természetbarát, egyoldalas” vízfolyás rendezésnek.
Tevékenységéből kiemelkedik a Balaton vízminőségének védelmét és javítását szolgáló Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer megalapozásában, előkészítésében, majd a beruházás építésében és a létesítmény üzemeltetésében végzett munkája. Az ottani vízügyi szakmai tevékenysége során is mindvégig kiemelten kezelte a természeti értékek megóvását, gyarapítását, bemutatását. Több, mint két évtizeden át szervezte, irányította, vezette a Kis-Balaton Üzemmérnökség munkáját.

A vízgazdálkodási létesítmények megvalósítása során fontosnak tartotta az un. „járulékos” feladatok ellátását is. Így nevéhez fűződik a Kis-Balaton környékén közel ezer hektár erdő telepítése. Kiemelten kezelte a kapcsolódó régészeti feltárások elvégzését, mert magas fokú humán műveltsége szinte kötelezte Őt az adott térség múltjának, történelmének megismerésére.

Az 1970-es évektől kezdődően az ország számos jelentős árvízvédekezésében vett részt. Az 1970-es árvízen került először bevetésre a Szamoson, és a Körösökön. A Nyugat-Dunántúlon a Rába, a Mura, és a Zala árhullámainak elhárításában, a 2000. évi Tisza árvíz ellen Szolnokon, míg 2006-ban már nyugdíjasként a Duna árvíz ellen Nagymaroson teljesített szolgálatot, s védte az ott élők javait.
Vízügyi szolgálatában, otthonról hozott fantasztikus német nyelvtudásának is köszönhetően, kimagasló helyet kapott a magyar-osztrák vízügyi együttműködés, melyben közel három évtizeden át rendkívül aktív, meghatározó szerepet játszott. Az államközi együttműködés folyamatos működtetésében, a határtérség közös érdekű vízgazdálkodási munkáiban mindig megbízhatóan látta el feladatát. Munkáját, magas szintű szakmai tudását, elkötelezettségét osztrák kollégái is elismerték, miközben Ő soha nem feledkezett meg nemzeti érdekeink szem előtt tartásáról, azok maximális képviseléséről.

2004-ben nyugdíjba vonult, de a vízüggyel, vízügyes barátaival azóta is tartotta a kapcsolatot, ha kellett segítette a szolgálatot. Tevékenységéért, árvízi helytállásáért számos szakmai elismerést kapott, majd a rendkívüli életpálya elismeréseként 2006-ban a „Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt” magas állami kitüntetést vehette át. Megdolgozott érte!

Harkay Máténak, a minden pillanatában, minden porcikájában vízügyesnek sajnos csak 74 év adatott. Súlyos és hosszú betegségét hihetetlen optimizmussal és sajátos derűvel viselte, ahogy egész életét is élte. Nagy egyénisége volt a magyar vízügyi szolgálatnak.
Munkásságát, életét szinte tökéletesen jellemzik Illyés Gyula sorai:


„Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos,
Mihelyt elkészül, az élethez áll.
Minden jó mű egy szabadságharcos.
Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a halál!”

Nyugodjék békében!