Hidrológia, éghajlati összefoglaló

 

Hidrológia

A hidrológia a földön előforduló víz térbeli és időbeli elosztásával, valamint a körforgásának törvényszerűségével foglalkozó tudomány.

A Föld teljes vízkészletének kb. 75%-a a világtengerekben található sós víz, és csak kb 2.5%-a fogyasztásra alkalmas édesvíz. Az édesvíz kb. 2/3-a a gleccserekben és a sarki jégtakaróban számunkra hasznosíthatatlanul, befagyva található. Az édesvízkészlet kb 1/3-a található a felszín alatt. Ennek a víznek a megújulása átlagosan 1400 év alatt történik meg, ezért az emberiség számára megóvandó adottságként kell kezelni.

A légkörben és a Föld felszínén a tavakban és a vízfolyásokban, valamint az élőlények testében található víz a teljes vízkészlet elenyésző százaléka. A légkör vize átlagosan egy, a vízfolyások vize átlagosan két hét alatt teljesen kicserélődik. Ezért nevezzük az utóbbit dinamikus készletnek.

A víz földi körforgása a légkörben, a Föld felszínén és a felszín alatt folyamatosan, megállíthatatlanul, de az emberiség által némileg befolyásolt módon zajlik.

A légköri folyamatokkal a hidrometeorológia, a felszín alattiakkal a hidrogeológia foglalkozik.


A hidrológia tudomány részterületei

Vízrajz: a jelenségek leírásához szükséges mérések elvégzése, az adatok gyűjtése és tárolása. Az adatgyűjtést a monitoring rendszerünk végzi.

Hidrológiai elemzések készítése: a vízgazdálkodás minden tevékenységéhez szükségesek a hidrológiai alapadatok, minden vízhasználónak szüksége van rá, és a beavatkozások eredményei is ezekkel mérhetők.

Hidrológiai előrejelzések: az eredményes vízkárelhárításhoz nélkülözhetetlenek, mind az ár-és belvízvédekezés, mind a vízminőségi kárelhárítás, mind az aszálykárok enyhítésekor.

„A víz nem ismer határokat!”, a víz földi körforgása sem. A hidrológia nem művelhető, ha a vízgyűjtőket országhatárok osztják meg.

Igazgatóságunk vízgyűjtőjének 70-80%-a más ország területére esik, de EU-tagságunkkal csupán kb 5%-a van az EU-n kívül, Horvátországban.

 


 

Éghajlati összefoglaló

Éghajlati viszonyainkat a mérsékelt égöv jellegzetességei határozzák meg. A medencejelleg miatt a földrajzi szélességnek megfelelő hőmérséklethez képest pozitív hőmérsékleti anomália tapasztalható.

Működési területünkön a levegő hőmérséklete nyugatról kelet felé nő. Nyugaton az Alpok hatása érvényesül, több a felhő, kisebb az éves globálsugárzás összege. Az egy év alatt előforduló derült napok számát tekintve általában 50-70 ilyen napra számíthatunk, kivéve az Alpokalja területét, ahol nem éri el az 50-et a derült napok száma.

Nyugaton az évi középhőmérséklet 9oC körül alakul, míg a Zala vízgyűjtő alsó szakaszán 10,0-10,5oC. A léghőmérséklet közepes évi ingása (a júliusi és a januári középhőmérsékletek különbsége) eléggé egyenletes, 21-22oC. Ettől az Alpokalja tér el kissé, ahol kisebb az ingás, keleten a Balaton hatására 22-23oC.

Térségünkben a szélviszonyokat a domborzati tényezők erősen meghatározzák. Az uralkodó szél a talajközeli rétegekben az északi, a nyugati területeken éppen úgy, mint a Zalai dombvidék észak-dél irányú völgyeinek hatására a keleti területeken is. A második leggyakoribb szélirány a déli, délnyugati. Szeles a terület, a szélsebesség évi átlaga 2,0-3,5 m/s, gyakoriak az erős széllökések. Területileg délnyugaton és a Marcal vízgyűjtőjén kisebb a szélsebesség. A tavasz a legszelesebb időszak, míg a legkisebb szélsebességek általában ősszel tapasztalhatók.

A terület az országos átlaghoz képest csapadékosabb. Nyugaton az éves csapadékösszeg 800 mm fölött van. A legkevesebb a Balaton árok, valamint a Kisalföld déli peremének térségében hullik, 650-670 mm. A csapadék évről évre való változékonyságára jellemző, hogy az éves összegek általában 400-1200 mm között alakulnak. Nyáron hullik a több csapadék, és megfigyelhető egy novemberi másodmaximum is. A napi csapadékmaximum a Kisalföld déli részén általában 40-50 mm, míg másutt 60-80 mm. A csapadékos napok éves eloszlása eléggé egyenletes, 90-100 nap. Ettől csupán a nyugati, délnyugati rész tér el, ahol legalább 100 nap számíthatunk csapadékra az év folyamán.

A téli időszakban az első havazás átlagos időpontja általában november 10-20-a közé esik, míg március utolsó dekádja az utolsó havazás átlagos időpontja. A hótakarós napok száma nyugatról kelet felé haladva csökken. Az Alpokalján 50-60, a kelet-zalai térségben 30-40 ilyen nap szokott lenni. Működési területünkön az évi legnagyobb hóvastagság átlaga 20-35 mm, a Kőszegi-hegységben 50 mm.

Hőmérsékleti viszonyokat jellemző ábrák
Az évi abszolút maximumok átlaga              Az évi abszolút minimumok átlaga


Abszolút maximumhőmérséklet              Abszolút minimumhőmérséklet

Csapadékmennyiséget mutató ábrák
A 10 mm-nél nagyobb csapadékú napok száma         Az éves csapadékösszeg átlaga


A napi csapadékösszegek abszolút maximumai         Az évi területi párolgás átlaga

Havazási viszonyokat ábrázoló térképrészletek
Az abszolút maximális hóvastagság                Az első havazás átlagos időpontja


A havas napok évi száma                      A hótakarós napok évi száma


Az évi maximális hóvastagság átlaga                Az utolsó havazás átlagos időpontja