Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság

Történeti áttekintés

Az ember kapcsolata a vízzel az emberiség történetével, a szervezett vízügyi tevékenység pedig az emberi kultúrával egyidős. Az ókori Mezopotámia és Egyiptom államszervezetének fejlődését alapvetően befolyásolta a víz elosztásának megszervezése. Ma is csodálattal tekinthetünk az ókori birodalmak máig fennmaradt öntözővízi és vízellátási létesítményeire.

Az első vízügyi törvény megjelenése - mely Európában a harmadik - előtt is komoly vízi mérnöki tevékenység volt a Kárpát-medencében, mely a földrajzi, vízrajzi helyzetből is következett. A Jénában tanuló Mikovinyi Sámuel 1727-ben a Duna és a Vág Csallóközi szakaszát szabályozta. A Bécsi Katonai Mérnöki Intézetben végzett Bőhm Ferenc a Sárvíz szabályozási tervét készíti el.

Az ugyanitt végzett Kiss testvérpár a Ferenc-csatornát építi meg. Csakhamar kitűnt, hogy a nagy feladatok ellátásának egyik akadálya a szakemberhiány. Ezen az állapoton segített II. József császár, aki magyar szaktanácsadói, Örmény József, Molnár János és Makó Pál javaslatai alapján 1782-ben kiadott rendeletével a Budai Egyetem Bölcsészeti Karán (mai ELTE) létrehozta a világ első polgári Mérnökképző Intézetét, melynek feladata volt a földmérés és vízépítés oktatása. A Mérnökképző Intézet, mely 1850-ig állott fenn, 1275 mérnököt bocsátott ki, közöttük a XIX. század közepén megindult munkálatok előkészítőit, tervezőit, a magyar vízi mérnöki kar kimagasló vezéregyéniségeit, többek között Vedres Istvánt, Huszár Mátyást, Ladányi Sámuelt, Beszédes Józsefet és Vásárhelyi Pált. Többszöri átszervezés után 1872-ben Magyar királyi József-műegyetem néven egyetemi rangra emelték. 1934-ben az állatorvosi főiskolával, a közgazdaság-tudományi karral, a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolával egyesítve József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemként működött. 1945-ben műszaki karaiból alakult ki a Budapesti Műszaki Egyetem.

Kvassay Jenő irányításával 1879-ben megalakult az Országos Kultúrmérnöki Hivatal, melynek 1881-ben már nyolc kerülete volt. Ezek közül a IV. és V.-nek Kassán volt a székhelye, mert itt működött a vízmesterképző iskola, a többi kerület pedig Budapesten székelt. Nagy ütemben folytatódtak a nagy ármentesítő és lecsapolási munkák - képzett szakemberek irányításával -, amelyek indokolták, hogy e tevékenységet egységesen és törvényileg szabályozzák. 1886. január 1-jén életbe lépett az 1885. évi XXIII. tc., az első vízjogi törvény.

A törvény életbe lépésével az Országos Kultúrmérnöki Hivatal feladatköre jelentősen megnövekedett, ezért sorban alakultak meg a területi kultúrmérnöki hivatalok. 1895-ben alakult meg a XI. sz. Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal. A hivatalok irányításával 1940-ig 815 ezer hektár lecsapolást, 26 ezer hektár alagcsövezést, 15 ezer hektár öntözést végeztek el. A vízügyi hatósági funkciókat az alispánok gyakorolták a kultúrmérnöki hivatalok szakvéleményei alapján. A hivatalok a mezőgazdasági, a közlekedésügyi tárcák és a helyi közigazgatás felügyelete alatt álltak. Önálló vízügyi ágazat nem létezett.

Vízügyi szervezetek és tevékenységük a Nyugat-Dunántúlon

A Szombathelyi Kultúrmérnöki Hivatal működési területe megszervezésekor Sopron, Vas és Zala megyék területét foglalta magába. E terület az I. világháború befejezéséig, pontosabban a trianoni békeszerződés megkötéséig 13464 km2 volt. A trianoni békeszerződéssel Sopron és Vas megyéből elvették a megyék nyugati részét, és azokat Burgenland néven Ausztriához csatolták. A Vas és Zala megyék délnyugati részén fekvő Mura-közt pedig Jugoszlávia kapta meg. Ezzel a hivatal területe 10097 km2-re csökkent. A II. világháború után átmenetileg visszacsatolták a Mura-közt, de utána ismét Jugoszláviához került.

A hivatal épülete a mai Fő tér és Kőszegi u. sarkán álló épület volt, melyet az amerikai bombázók 1945. március 4-én telibe találtak. Az épület és a benne tárolt iratok megsemmisültek.

A hivatal működési területén 1940-ig 16 ezer ha lecsapolást, 2100 ha alagcsövezést végeztek el, és 334 ha területet rendeztek be öntözésre.

A II. világháború után az 1940-es évek végéig romeltakarítás, újjáépítés folyt. 1946 elején 15 fő, a "B" listázás után 10 fő volt a hivatal létszáma. A háborút követő átszervezések során a Kultúrmérnöki Hivatalokat Vízgazdálkodási Körzetekké szervezték át, majd Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalok lettek. Az 1949-ben megalakított Országos Vízügyi Hivatal Szombathelyi Vízgazdálkodási Körzeténél 34 fő, 1950-53-ig a Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalnál 50-60 fő dolgozott. A munkáslétszám 400-1200 fő között változott. A KBH évente 3-10 millió forintot fordíthatott javarészt patakszabályozási, öntözési, rét-legelő lecsapolási munkákra. A 40-50-es évek fordulóját a társulatok megszüntetése, egy-két évenkénti átszervezések jellemezték.

Az Igazgatóság története

Az egységes vízügyi igazgatás az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a területi vízügyi szervezetek létrehozásával 1953-ban valósult meg. A Minisztertanács 1063/1953 sz. határozata megszüntette a vízügyi szolgálat széttagoltságát, s a Vízügyi Főigazgatóság hatáskörébe utalta az öntözés, a belvízvédelem, az árvízvédelem, a folyószabályozás, a vízfolyásrendezés, az ivó- és ipari vízellátás, a csatornázás és szennyvíztisztítás, valamint a vízkészletgazdálkodás országos irányítását. Az OVF megalakulásával egyidejűleg létrejöttek a területi vízügyi szervezetek is a Kultúrmérnöki és Belvízrendező Hivatalokból és az Árvízvédelmi és Folyószabályozási Hivatalokból. Az országban vízgyűjtő területekre szervezve először 11 - köztük a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság - majd később a Budapesti Igazgatóság bajai kirendeltségéből is önálló igazgatóságot alakítva létrejött a 12. vízügyi igazgatóság is. Azóta az igazgatóságok között csak kisebb határmódosítások történtek. 1968-tól igazgatóságunk működési területe 7570 km2. Az 1987. évi VII. törvény alapján létrejött a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. Az igazgatóságokat környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi igazgatóságokká alakították. Ez maga után vonta a feladatok növekedését, a szervezet változását, de a működési terület változatlan maradt. Az 1990. évi XXX. törvény alapján a minisztériumokat átszervezték, és a vízügyi feladatok irányítása a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumhoz került. Az igazgatóságokból is kivált a természetvédelmi és környezetvédelmi feladatok ellátása, melyek irányítója a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium lett. 1990-től a területi szervek ugyanazt a feladatot látják el, mint az 1953-as megalakítás után. 2002-ben a vízgazdálkodási feladatok országos irányítása átkerült a közlekedési tárcától a környezetvédelmi tárcához. A vízgazdálkodás, a környezetvédelem és a természetvédelem irányításának, valamint területi szerveinek átszervezése jelenleg is folyamatban van.

2004. január 1-jével a Kormány 183/2003. sz. rendeletével a vízügyi hatósági feladatok ellátására önálló szervezetet hozott létre. Ezen időponttól az Igazgatóság jogutódai:

•    Nyugat-dunántúli Vízügyi Felügyelet (a működési területén I. fokú vízügyi hatósági, szakhatósági feladatokat ellátó államigazgatási szerv)
•    Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (szakértői és vízgazdálkodási tevékenységet ellátó államigazgatási szerv)
Az Igazgatóság központja 1971-ig a Széll Kálmán u. 24. sz. (Sztálin u. 24., Savaria u. 24.) alatt volt, majd 1972-ben az új székház felépítése után a Vörösmarty u. 2. sz. alá költözött.

1948-ban a vízi létesítményeket és a vízi társulatokat államosították. Ezek a vízgazdálkodási körzetekhez, a folyók és az országos védvonalak pedig az árvízvédelmi és folyammérnöki hivatalokhoz kerültek. A háború után az ország gazdasági helyzete nem tette lehetővé, hogy az államosítás folytán megnövekedett számú létesítmények fenntartása mellett jelentősebb fejlesztésekre is sor kerüljön. Területünkön csak kisebb jelentőségű fenntartási munkák voltak. Az egységes vízügyi szolgálat első 10-15 évében megtörtént a vízügyi igazgatóságok szervezeti kialakítása és felfejlesztése az új, nagyléptékű feladatokhoz. Az igazgatóságon jól gépesített, korszerű felszereléseket alkalmazó kivitelező részleg alakult ki, önálló elszámolási üzemként. A földmunkák gépesítettsége elérte a 95 %-ot.

Az egységes vízügyi szolgálat létrejöttével megindult területünkön is a vízfolyások, lecsapolások, árvízvédelmi létesítmények felújítása és újak létesítése. A fenntartások hiánya miatt völgyfenéki rétek és legelők elsásosodtak, elvizesedtek, a pangó vizek miatt elterjedt a májmétely-kór, ami megfertőzte a szarvasmarha állományt. E károk megszüntetésére az országban elsőként megkezdődött a rét és legelő területek lecsapolása helyi munkaerő alkalmazásával, egyedi módszerekkel. A munkában részt vevők az elvégzett munkáért - egységesen köbméterenként - 6 forintot kaptak az államtól. A terveket, az engedélyeztetést, a munkák műszaki irányítását, az elvégzett munka utáni 6 forint elszámolását a vízügyi igazgatóság végezte. A kisebb műtárgyakat (átereszek, kisebb hidak, burkolatok) a vízügyi igazgatóság építette - a használók és a tanácsok haszon- aránylagos költségtérítésével - saját kerete terhére.

A kormány rádöbbent arra, hogy a társulatok államosítása súlyos hiba volt, ezért az 1075/1/1957 sz. határozatával előírta a társulatok újjászervezését. Területünkön a vízrendezési és talajjavító társulatok az 1960-as évek első felében szerveződtek. A vízmű és csatornamű társulatok a területi igényekhez és az anyagi lehetőségekhez mérten, csak építésre, még jelenleg is alakulnak. Az üzemeltetést a víz- és csatornamű társulatok végezték. Az 1990-es rendszerváltást követően a víz- és csatornaművek túlnyomó része önkormányzati tulajdonba került, üzemeltetésüket vállalkozásokkal végeztetik el, javarészt a részvénytársaságokká szerveződött volt megyei vízmű vállalatokkal.

A vízügyi szolgálat 1961-62-ben elkészítette az Országos Vízgazdálkodási Kerettervet. Az Igazgatóságunk területére vonatkozó kerettervi rész 1962-ben Vas és Zala megyében széles körben ismertetésre került. A kerettervben meghatározták a fejlesztési célokat és azok társadalmi igények szerinti ütemezését. Megvalósításuk a mindenkor rendelkezésre álló pénzügyi keretek szerint történt.

A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetői kezdetektől napjainkig
 
Igazgatók

Műszaki igazgatóhelyettesek

Gazdasági Igazgatóhelyettesek